Változás

A változás jó. Bár őszintén azt gondolom, egy bizonyos kor elérése után alap dolgainkban nem változunk, vagy csak nagyon tudatosan és nehezen.

A változásnak ezt a formáját inkább fejlődésnek hívom. Illetve igazodásnak a körülményeinkhez. Mi belül már ugyanolyanok maradunk, így, ha a környezetünk változása nem tartós, elég könnyen visszarendeződünk. A személyiségünkkel ellentétes változásokat ugyanis le fogjuk rázni magunkról. Megjátszhatjuk, megpróbálhatjuk, elnyomhatjuk magunkban, de nem vezet igazi sikerre, lehet kitart pár évig, de aztán nem fog működni.

Viszonylag tűrhető emberismerő vagyok. Nagyon sok tanítvánnyal volt dolgom, talán a rutin, a nagy mennyiségű tapasztalat, gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt. Nem tudom, de igyekszem nem elbízni magamat, érhetnek még bőven meglepetések. A jószándékban hiszek. Abban, hogy konfliktusok nélkül nincs előre vezető út, hogy a vitákból, véleménykülönbségekből, ha az nem lehúzó, hanem odafigyelő, tárgyilagos, valami közös álláspont keletkezik, ami előre visz, ami jó.

Ehhez nyitottság kell. Önmagunkban is. S ezt nagyon nehéz. Egyszerűbb bezárkózni a saját kis világunkba. Ezt tette velünk a Covid, és most a közelünkben zajló háború is. Mindenkinek újra kell értelmezni a saját világát. Szerintem mindannyiunkra hatott, kire így, kire úgy.

Hozott egy létbizonytalanságot, a múlandóságunkat plasztikusabbá, tapinthatóbbá tette az egész társadalom számára. Aggódtunk szeretteinkért, jobban, mint korábban, aggódtunk a munkánkért, megélhetésünkért, jobban, mint korábban, aggódtunk a jövőnkért jobban, mint korábban.

Nyilván habitusunktól függően különbözőképpen reagáltunk rá. Én a fejlődésem mellett tettem le a voksom. Egy kis faluban élve egyedül, az ott élő emberek polgármestereként a felelősségemet átérezve úgy döntöttem két éve, hogy itt az ideje újra fejlődnöm, hogy ne üresen teljenek az óráim, hanem haladjak az utamon. Először digitális térségfejlesztési referens képzésen vettem részt. Informatikából folyamatosan képezem magam, de nyilván tudtak újat mondani, struktúrákban láttatni a rendszereket, aztán teljesítettem a mesterséges intelligencia kihívást, aztán az online idősügyi referens képzést is elvégeztem. A trénereimtől ott sokat tanultam tréningtechnikákat is, más dolgokat, mint amiket korábban alkalmazni szoktam.

Aztán megálltam, és elkezdtem a bennem felhalmazódott tudást visszaforgatni a társadalomba, nyilván, ki-ki a saját szintjén, környezetében másként tud hatni. Nekem az otthonom a vidék, Zala. Itt éltem, itt gyerekeskedtem, itt nőttem bele az értékrendembe, amiből nem tudok kilépni. S nyilván nem is akarok. Szóval, azt gondoltam, van mit visszaadnom a társadalomnak, egyszerűen azért, mert megtehetem. Mert szeretem az embereket, mert közösségi ember vagyok, és bár az elmúlt két év sokunkat arra predesztinált, hogy visszahúzódjunk a csigaházunkba, mégiscsak extrovertált beállítású vagyok.

Szerencsére nem vagyok egyedül, találtam társakat is ehhez a fajta adjunk az embereknek, fejlődjünk együtt igénynek, hiszen nem csak én szeretnék fejlődni, erre nagyon sokunkban igény van. Mert fejlődni jó, amikor érzed, hogy képes vagy rá. Tudod, van ráhatásod, meg tudod valósítani, eléred a célod, sőt adott esetben az álmod is. Az utóbbi időben nincsenek álmaim, csak úgy vagyok, és kb 2-3 éves terveket valósítok meg. Lehet álmodni kellene. Neked vannak álmaid? Vagy céljaid vannak?

Igazából mindegy, az elérésükhöz csak munka árán lehet eljutni, kilépni a komfort zónából, a céloknak megfelelő készségek, képességek megtanulása, fejlődés és eztán bekövetkezik a változás, ami belülről jön. A kívülről érkező változás az mindig nehezebb. Trénerként mindig arra törekedtem, hogy a változás, változtatás igényét már a tanfolyamaim elején felkeltsem, s igazoljam, hogy a korábbi tudásait tudja majd használni, és nagyon jó lesz az új területen mindenki, aki akarja. Mostanában saját magamat győzködöm, meg azokat a diákokat, akiket a Montessoriban tanítok, látom az oktatási rendszer hibáit, amik ugyanakkor piacot teremtenek. Matematika szakos tanárként elég sok lehetőségem lesz a következő időszakban, pedig érdekes módon nagyon sokáig nem foglalkoztam a matematikával, de most valahogy visszatért és megtalált újra. Mert a tudásaink nem vesznek el. Itt vannak bennünk, építenek bennünket, és a sok tanulásnak megvan az eredménye.

Az utóbbi időben női dolgokkal is foglalkozom, ez az a társadalmi visszaforgatás, ahol az eddigi tudásomat, kapcsolataimat kamatoztatom Zala megyében, és azon is túl. Nem azért, mert divatos téma, hanem azért mert van mit mondani. Nekem is, nekünk is, számomra is, számunkra is. Kezdve a stíluson, az irodalmon, a borászaton, a kulinárián, a táplálkozáson, közösségi kommunikáción, erőszakmentes kommunikáción, fotózáson, és még sorolhatnám mi mindenen át a mindennapjaink túlhajszoltságán keresztül addig az érzésig, hogy nem vagyunk egyedül. Könnyű társakra találni, akiknek hasonlók az igényei, könnyű az érdeklődőkben hasonló igényeket kialakítani. S ezáltal közösen fejlődni. A zalai nők egy része úgy döntött, hogy fejlődni szeretne, nem elég neki, amit maga összeszed, ezt szeretné közösségben tenni, jó borok, kávék, ételek mellett lazán, kikapcsolódva, de ugyanakkor fejlődve, baráti, kedves hangulatban, támogató légkörben.

A szakmai része, már változásmenedzsment. A változásokról már korábban írtam, mert mindig imádtam a szociálpszichológiát, és a változások iránt is érdeklődtem, hogyan lehet változásokat elérni. Ez még egy könyvajánló volt, akkoriban éppen az interaktív táblák használata kapcsán 2011-ben. Részlet belőle:

"Visszatérve a könyvre, a megváltozó körülmények, azok felismerése, illetve elfogadása annak, hogy tényleg a körülmények változtak meg, s ez ellen nincs mit tenni, ezt el kell fogadni, már ez maga nagyon nehéz, akár egy oktatási intézményben is, hát még milyen nehéz az eseményeket IDŐBEN észre venni, s érdemben cselekedni egy mikroszintű csoportban, vagy akár egy intézményben. S ez elsősorban a vezető dolga, de a csoport mindig csoport marad, egy demokratikus szellemben vezetett intézmény esetében a hangadók, a csoport véleményét formálók szerepe mindig is fontos marad, gondoljunk csak akár egy iskolai osztályra. De a vezető fontossága, az irányító felelőssége megkérdőjeleztethetetlen."

Szóval minden vezetőnek kötelezővé tenném a változásmenedzsment tanulását, enélkül ugyanis semmit nem tudunk elérni. Ösztönösen is lehetünk jók, de érdemes ismerni a felhasználható technikákat, módszereket, ettől csak többek leszünk, s ha szükséges használjuk ezt a tudást, ha nem, akkor pedig várakoztatjuk, mert egyszer biztosan jó lesz. Legalább magunknak, hogy tudjuk, mit nem készítettünk elő jól.

Idézet az "Olvad a jéghegyünk!" című könyvből:

"szükségem van rád a felkészülésben, hogy segíthessek másoknak megérezni és átérezni a problémát... és készülj fel arra is, hogy néhány madár nem lesz hajlandó meglátni semmiféle problémát!"

A változás, a változásmenedzsment mindenkinek szól, nekem, neked, nekünk. Az idézet alapján azt hiszem én az a madár vagyok, aki látja a problémát, és át is érzem. Hát Te?

---------

Kotter könyvei változásmenedzsment témában: https://www.libri.hu/szerzok/john_p_kotter.html

Ahol én tanultam változásmenedzsmentet és csak ajánlani tudom: TÖOSZ Polgármester Akadémia https://xn--tosz-5qa.hu/kepzesek/polgarmester-akademia/hagyomanyos-kepzeseink/valtozasmenedzsment/

A régi cikkem, az oktatási rendszerre vonatkoztatva: https://interaktivtabla.eoldal.hu/cikkek/kutatasok_-tanulmanyok/olvad-a-jeghegyunk----konyvajanlo-valtozasmenedzsmenthez.html