A jár és a jut

Két hárombetűs szó, s mindkettő j betűvel kezdődik, mégis milyen nagy különbségeket hordoz magában.

Azt hiszem, elkényelmesedtek az emberek. Nem a munkában - ott sokat dolgoznak, hogy legyen bevételük, amin majd javakat vehetnek -, hanem a saját lelkükben. Pedig azért is meg kell dolgozni. Igen, a lelkünkért. Hogy ne veszítsük el, hogy pozitívan tudjunk tekinteni a világra, és optimistán a jövőbe nézni.

A legkönnyebb csatlakozni a duzzogó kórushoz. Tegye a szívére a kezét mindenki, és gondoljon bele a saját társaságába - barátaira, családjára gondolva, tudja mindenki, kire gondolok. A "szenvedő szerkezetekre", akiknek minden rossz, meg így kellett volna, úgy kellett volna... meg miért nem csinálja ezt, miért nem csinálja azt, mert azt kellett volna, vagy korábban kellett volna, ha esetleg mégis megcsinálta. Akiknek semmi sem jó. Mindenki pontosan tudja, mit kell nekik mondani, hogy elkezdődjön a mantra... De ez egy nagy csapda, akik neked duzzognak, főleg másokról, azok a hátad mögött is fognak, és akkor lehet, hogy éppen rólad. Mert nekik semmi sem jó. Pedig az igazi problémát elsősorban mindenkinek saját magában érdemes keresni. Aki lelkileg rendben van, az nem szekíroz másokat.

S hogy jön ide a jár és a jut? Mert az alapkiindulás az, hogy neki az jár...s miért nem úgy történik, ahogy "kellene".

Ez történik akkor is, ha valakinek szívességet teszel. Nem egyszeri alkalommal, hanem többször.

Ez már elvárássá válik, mert úgy szokták meg. Mert nekik ez jár. Eddig is kapták a szívességet/szolgáltatást. S az meg sem fordul a fejükben, hogy ez nem jár, hanem jut, és ezért nekik nem a sértődés, hanem a hála érzése a megfelelő megnyilvánulás. Ha esetleg megváltoznak a körülményeid és már nem tudod nyújtani azt a szívességet/szolgáltatást, akkor pedig hatalmas a sértődés. Hány és hány ilyen dolgot tudna mindenki sorolni...

Pedig egyszerű... mielőtt háborognánk, csak azt kellene végig gondolni, hogy ezért milyen erőfeszítéseket tesz az illető, miért szánja rá az időt, energiát, miért tesz szívességet. S neked eddig sem járt az a dolog, csak jutott. S ne azon duzzogj, hogy most nem jut, hanem légy hálás azért, hogy eddig jutott.

Ne sajnáld, hogy vége, örülj, hogy megtörtént!"

Legyen ez emberi szívesség, munka, teljesítmény, vagy akár emberi érzések is. Az élet kereke forog, mindenkivel, s mi nem vagyunk egyedül. Értékeljük a másik emberben a törekvéseit, igyekezetét, s ne sértődjünk meg, ha mást dob neki az élet, ahhoz kell alkalmazkodnia. Örülj, hogy jutott. ;) 

S tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy nekem ez jár? Vagy jutott? S ha ezt megkérdezzük magunktól mielőtt megszólalunk, szebb lesz a világ.