Barátság

Már egyszer nekiálltam, hogy írjak róla. Elég szépen sokasodtak a sorok a füzetemben. Kézírással, mert úgy szeretek írni, aztán később begépelem. De most elakadt, nem lett befejezése. Itt lebeg ez a cím: BARÁTSÁG.

Az előző írásomban voltak nagyon találó idézetek, amiket okos és bölcs emberek mondtak a barátságról, de aztán mindig hiányzik valami. Idézeteket pedig mindenki találhat, aki beírja a keresőbe a megfelelő szavakat. Amit viszont én szeretnék megfogalmazni, azok érzések, s ez a racionális agyamnak meglehetősen nehéz. Pont olyan nehéz, mint barátkozni.

Mert az, hogy udvariasnak, és kedvesnek neveltek, az még nem barátság. A barátsághoz valami ennél több kell. Talán valami eleve elrendelés, valami ősbizalom, amikor tudod, hogy a másik embernél jó helyen vannak a gondolataid. Lehetsz gyenge, lehetsz esendő, vagy éppen bátor, vagy végtelenségig határozott és makacs valamilyen témában... szóval lehetsz TE. Mert nem akar megváltoztatni, nem akar irányítani. Te tetszel neki emberként, akármilyen tulajdonságod alapján, s ő is tetszik neked akármilyen tulajdonsága alapján. S ezt vagy kimondjátok, vagy nem, de nem kérdés köztetek a bizalom. Tudod, bármit is mondasz, nem fog vele visszaélni.
Nem biztos, hogy mindenben egyet értetek, nem biztos, hogy mindig jó vele lenni, egy biztos, hogy tudod, hogy számíthatsz rá, ha kéred, de ő is tudja, nem kéred, csak ha igazán segítenie kell. Az sokkal fontosabb, hogy meghallgasd, illetve elmondd neki azt, ami bánt, és megoszthassa a bánatot és az örömet is egyaránt veled. Mert örül a másik, ha örülsz, és vígasztal, ha szomorú vagy, de nem okoskodik, ha nem tud segíteni, akkor maximum a vállát tartja, hogy kisírd magadat. Képletesen persze, hiszen nem szereti, ha sírsz, mert tudja, hogy az fáj neked, és neki is fáj. Mert szeret téged.
Szeret, a szó igazi, őszinte, gyermeki szeretet értelmében, amikor még nem viselkedik, csak egyszerűen szereti a világot, s a világa éppen te vagy. Nem birtokol, nem hazudik, nem fényezi magát, olyan amilyen, mert tudja, hogy elfogadják, nem kérdés számára, hogy lehet őszinte, és szerethet. Mert nem jár érte sem jutalom, sem büntetés, csak nyitottság és elfogadás a másik részéről. Ennyi, ilyen egyszerű, vagy éppen ilyen bonyolult.
Sokféle barátság van, szakmai jellegű, aztán életszakaszokhoz kapcsolódó, aztán... sorolhatnám. Azonban igazi őszinte barátság, amikor megnyíltál, és ha a másik kíváncsi, bármi is a kérdés elmondod őszintén a választ, olyan kevés. Akkor nem vetítesz, hanem konkrétan válaszolsz a kérdésre, mert tudod a kérdés nem vallatás, nem arról szól, hogy a lelkedben forgatja a kést, hanem azért, mert a válasz segíti a megértést, vagy amíg kimondod, te magad jössz rá, hogy mit is kezdj abban a szituációban az életeddel, nos ilyen barátság nagyon kevés van, és érdemes megbecsülni, és nagyon vigyázni rá.
Az ember az élete során sok mindenen keresztülmegy, tapasztal ilyet is olyat is. Megtanul elengedni, és sokszor elengedni egyszerűbb, mint küzdeni érte. A környezetünk is befolyásol, hol segít, hol segítőnek tűnve lehúz, hol pedig eleve lehúz. Sokszor pont szerethetőnek lenni nehéz, mert egyszerűbb keménynek lenni, de a barát, az érez, érez minket, olyannak, amilyenek vagyunk, talán épp azért, mert ő is olyan. Igen, kicsit olyan, mint te, nem külsőleg, hanem lelkileg, értékrendben, megbízhatóságban. S ezt tudod...
Tudod, mint arra az idézetre is a válaszod, hogy

"Barát az, akivel úgy mész be a sivatagba, hogy nála van a kulacs." 

- s Te ezt pontosan tudod, hogy kivel indulnál el... s azt is, hogy kivel nem.