A nők és a közélet

Igazából a digitalizációról kellene írnom, mert azt ígértem legutoljára, de a mostani események hatására mégiscsak a nőkről és a közéleti szerepvállalásról írok. Egyszerűen azért, mert van véleményem, saját, s szeretném, ha ehhez is hozzájutna a köz. Pontosabban, akit érdekel.

Kezdem azzal, hogy a nők és a világhoz való hozzáállásuk megváltozott. Hogy úgy mondjam öntudatra ébredtek, vagy valami ilyesmi. A nők megváltozott szerepéről a társadalomban sok kutatás van, megállapítanak dolgokat, egy része el is jut a társadalom szélesebb rétegeihez is, de még ezeket is többen többféleképpen is értelmezzük.

Mi nők sem vagyunk egységes állásponton... érezzük, hogy van valami, ami most zajlik, változás, de nem mindig tudjuk mi magunk sem értelmezni. A társadalom tagjai ebben nem segítenek, mert mindenkinek az egoja hatalmas lett, mindenki bátor megmondóember lett a Facebook kommentek erejéig, s nem mindig tesszük ki mi sem bizonytalanságainkat a kirakatba.

Én most kettő esetet megírok...

Az első:

Olaszország, parkoló a benzinkúton. Közel a kúthoz. Szélesebb hely, rózsaszín festék, és a parkolóhely közepén egy szál rózsa felfestve. Nem tudtam eldönteni, hogy ennek örülni kellene, vagy kimondottan degradáló. A nők is tudnak parkolni. a jogosítvány megszerzése nem nemhez kötött. Nemrégiben egy női témákkal foglalkozó projekt kapcsán megkérdeztem a nőktől, hogy mit is gondolunk erről. Hat nő, s különböző értelmezését adta... 😉 A férfiakat meg sem kérdeztem erről... nyilván megosztó...

A második:

Szintén külföld, szilveszter, kb 40 fős buli, koccintásnál járunk körbe, és mindenkivel koccintás és puszi, ünneplünk (még Covid előtt volt), az egyik idősebb férfi, a közel hajolós résznél egyszerűen megfogta a mellemet. Nos, köpni nyelni nem tudtam, gyors gondolatok, de ott volt a férfi felesége is, a sor haladt tovább. Én, mint robot végig koccintottam mindenkivel. Aztán leültem a saját társaságomba és elmondtam a mellettem ülőnek, hogy mi történt, s hogy ki vagyok akadva, és nem tudom mit csináljak... Nos a válasz... "most mit vagy úgy oda". Erre csak annyit tudtam reagálni, hogy ha neked ez oké, akkor tapogassa a te feleséged, vagy lányod mellét... ekkor kezdett el gondolkoni... tehát addig, amíg nem a saját családjukban történik, sokan nem is érzik ennek a jelentőségét. Pedig teljesen megalázó volt. Csak a tapogatós felesége miatt nem csináltam botrányt... utána pedig nagy ívben elkerültem. Mert ugye a jól nevelt nő nem csinál botrányt. A férfit pedig az a csoport a megbecsült tagjának tartotta... nos örökre költői kérdés maradt, mit kellett volna tennem.

A nők sokszor vállalnak szerepet civil szervezetekben, vezetik, irányítják őket, cégük is egyre többnek van. S bizony kérem, a nők a közéletben is megjelennek döntéshozói szerepben. Ugyanakkor itt még viszonylag újdonságnak hatnak. Különféle programokkal próbálják az arányt javítani, de lassan organikusan is felnőnek azok a női szerepvállalók, akik úgy gondolják, képesek és tudnak javítani egy-egy település helyzetén, tudnak közösséget szervezni, fejleszteni, stratégiai irányt kijelölni, vállalnak képviselői és polgármesteri megmérettetést, és bizony előfordult már többször, hogy győztek is.

Ez azonban nem megy még társadalmunkban zökkenőmentesen. Ahogy rácsodálkozunk egy-egy csinos női autószerelőre, traktorosra, úgy még nem nagyon tud mit kezdeni a társadalom úgy általában a közélet női tagjaival. Nem nagyon hisszük, hogy mondjuk a második eset amit írtam mostanában játszódhat, de pedig. Amikor egy traktoros azt üzeni, hogy kikap a buszból, ha még egyszer integetni merészelek, hogy lassabban menjen... igen kérem, ez mind manapság történik. S bizony sok olyan történik, amit férfi kollégáink nem tapasztalnak.

Sok podcastot hallgatok, és nagyon kedvelem Görög Ibolyát, aki tűpontosan elmondja, hogy nem nőként jelenek meg, hanem a tanult emberként, aki amúgy nő. Ezt kellene jó mélyen megértenie a társadalomnak. A kormánymegbízottakat januártól átnevezik főispánokká. A zalai főispán történetesen nő. De csókolom, el tetszettek felejteni, hogy kormánymegbízottként is nő volt. Tehát az összes vicc, mely a megszólítással játszott, lásd "Főispina" és társai, mélyen szexisták, és pont arra jók, hogy a nők elgondolkodjanak, hogy kell-e nekünk bármilyen szerepet vállalni a társadalomban, hiszen a másik nem esetében nem merült fel senkiben, hogy "Főispöcs".

Vagy vegyük például a mostani esetünket, ami miatt ez az írás megszületett. Mi nők itt Zalában régóta mozgolódunk, és segítjük egymást, hogy jó legyen vidéken nőként élni, találjunk magunkhoz hasonló más nőket, akikkel történeteinket megosztva, közös élményeket találva, legyen ez művészet, vagy valami újnak a tanulása inspirálódjunk, értelmezzük vállalt és adott szerepeinket.

Abban is egytértünk, hogy van, ami tanult szakma, és nem függ attól, hogy milyen neműek vagyunk. Egyszerűen nem játszik szerepet. A polgármester választott vezető. Nincs szakmai végzettséghez kötve, bárki lehet polgármester, akit a településén élők a választásakor megszavaznak. (persze egy-két dolognak meg kell felelni, pl. nincs adótartozása, stb...) Magyarországon jelenleg több férfit szavaznak meg polgármesternek, mint nőt. A TÖOSZnak van Polgármesternői tagozata, és rendszeresen tartanak rendezvényeket, az ország különböző pontjain, ahová sok óra utazással tudunk eljutni.

Nekünk itt Zalában az aprófalvas (500 fő alatti lakosságszám) övezetben kevesebb lakóval kell számolnunk, sokszor van 100 fő alatti létszám. Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, ez Budapesten és környékén, illetve több megyében is kevésbé értelmezhető. Így logikus, hogy érdemes úgy összetalálkozni a polgármestrenőknek, hogy választási kerületenként, mert nyilván sok múlik az országgyűlési képviselőn is.

 Forrás, további adatok:

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mo_telepuleshalozata/varosok_falvak.pdf

Ekkor jött az ötlet, jó lenne találkozni, s megbeszélni a dolgainkat, hiszen nem ismerjük egymást, de hasonlóak a gondjaink. Így egyik településünk helyszínt biztosított ennek a női polgármesteri találkozónak. Ezt a találkozót mindannyian jó ötletnek tartottuk, nézzük meg, s kezdjük el, hogy összefogva hova, meddig jutunk. Az országgyűlési képviselőnk támogatta az ötletet, és létrejött a találkozó. A rendezvényre tíz női polgármester jött el, és a találkozón videóüzenetben többen is üdvözöltek minket, sikeres első tanácskozást kívánva nekünk. Az üzenetek közül kiemelnék egy gondolatot - Balaicz Zoltánét, megyeszékhelyünk, Zalaegerszeg polgármesterének üdvözléséből. Köszöntött minket, és kérte, ha a tanácskozásnak van olyan része, amiből ők is tanulhatnak, azt mindenképpen osszuk meg velük, férfiakkal is. Bizony tanulni jöttünk, egymástól, egymásért, egy térségért. A következő kérdések merültek fel: hogyan lehet egyeztetni a családot, a munkát, milyen kihívásokkal szembesülünk mindennapi munkánk során. Érezhető-e nőként bármilyen más bánásmód velünk szemben, vagy ez nem fontos. A láthatatlan munka és a tevékenységünk, a családjaink és a településünk lakói, hogyan csúszik bele az online világ a hétköznapjainkba, és ezt meddig lehet és kell tolerálni, s még számos, minket, apró falvak polgármestereit érintő kérdés.

Több, mint négy órát beszélgettünk és kérdeztük egymást, jó hangulatban, odafigyelve egymásra, sokszor megdöbbenve, hogy mi történt egy-egy településen, amiről nyilván nem is tudtunk. Illetve megoldási módokat, módszereket tanultunk egymástól. Kapcsolatot építettünk, és tudunk egymáshoz fordulni kérdésekkel.

Elégedettek voltunk, jól éreztük magunkat, fejlődtünk. A rendezvényen a képviselőnk meglepett minket egy koreográfiával, amit egy táncos fiatal hölgy tanított nekünk, aki Zalaegerszegről, egy táncstúdióból érkezett. Az ötlet ártatlan volt, az árnyékban több sorban felálltunk, és pár mozdulatot tanított nekünk a hölgy. Aztán ismételtük. Kicsit hasonlóan a Jerusalema tánckihíváshoz. Az ebéd után kimondottan jól esett mozogni. Az eredeti zene a zalai együttes, a Delta egyik jó hangulatú dala, melynek szövegében a "nem számít, ha beborul az ég" igazán optimista hangulatot teremtett. https://www.deltabuli.hu/ .

Amikor a koreográfiát letáncoltuk kétszer, s még maradt zene, ekkor néztünk, hogy most mit csináljunk... s ekkor... a térben egy fiatal, politikai csatározásokról mit sem sejtő tánctanár, azt mondta, hogy haladjunk körben, forogjunk, s élvezzük a zenét. S pontosan ez történt.

A képviselő középen maradt, mi pedig körben táncoltunk. Szerencsésebb lett volna, ha a képviselő beáll a körbe közénk. Vagy nem körben haladunk a tánclépésekkel, hanem bekígyózunk a fák közé, de nem így történt, mert akkor senkinek eszébe sem jutott, hogy ezt majd másképp értelmezi bárki is. Na jó, ez így nem pontos. Én sejtettem, hogy ez majd kap egy gellert a médiában.

Miért írom le mindezt? Mert ezzel tudom igazolni, ami történt, hogy ez a társadalom mélyen hímsoviniszta, s bőven megérdemlik a hölgyek azt, hogy jobban odafigyeljünk rájuk, hogy legyenek alkalmak, ahol megbeszélhetik a problémáikat, konkrét esetekről, megoldási lehetőségekről beszélve.

Nézzük a sikeres, jó hangulatú esemény után mi történt, miután a zalaegerszegi televízió leadta a közvetítést. Megjegyzem, valószínűleg a koreográfia biztos nem sikerült annyira jól, ezért a körbesétálós részt láthattuk a riportban, nem az össze-vissza kalimpálást a kezeinkkel... aki nem látta volna a teljes, adásba került anyagot, itt megtekintheti

Nos, ez módosult oly módon, ügyesen, profi módon csak a körbetáncolós részt kivágva, s alákeverve valami rettenet "mulatós" zene, valami Mercédeszről, meg erszényről, meg bárókról... ezt inkább nem osztom meg, ne terjedjen. A DK képviselő hölgye boldogan osztja, és örül a rengeteg kommentnek, amik közt gyakori "az első éjszaka joga". 

A maistream média is átvette, Telex, 24.hu, HVG, 444. a hírek a városi TV oldalát hozzák, a "körbetáncoltatta magát a képviselő" címmel. Nyilván a fókusz erre helyeződött, mert kattintani kell a címet hozni kell a számokat. Az igazi hímsoviniszta csemege nyilván a közösségi média kommentszekciójában következett. Kész, megítéltettünk, elítéltettünk, nem vagyunk nők, szánalmasak vagyunk, pénzért mindenre hajlandóak, szopni is fogunk legközelebb, agyhalottak vagyunk, s egyéb boldog, sokszor női kommentelők egészen undorító kommentjei, amit félviccesnek szántak.

Mi az üzenete mindennek?

• Ha nő vagy, ne táncolj! Ha polgármester, pláne. A képviselővel pedig aztán végképp ne.
• Az emberek nem érdeklődnek a valóság felől, mindegy milyen politikai oldalon vannak, fogyasztják a saját buborékuk médiájának torzított képét. Szent hittel.
• A polgármesterek, akik történetesen nők, továbbra is ki vannak téve szexista megjegyzéseknek, személyükben való sértéseknek. Ebben bőven van mit fejlődni társadalmunknak.

Több megkeresést kaptam magánban, köszönöm, hogy a hiteles forrást is megkerestétek. Ideemelnék egy részt, melyet egy több ciklust végig dolgozó polgármester írt:

"...Amit nyilatkoztatok az szuper volt! Ezt nem mondod komolyan... nagyon nehéz a helyzetünk és az elmúlt 16 év alatt úgy érzem, hogy egyre nehezebb lett. Egyre jobban lenéznek minket nőket és ebben a férfi polgármesterek a versenyhelyzet miatt elől járnak... ha te nyersz, akkor biztos "valaki f...t szopkodod" idézet egy kollégától. A tánc nem annyira kellett... de a többi értelmes, jó ötlet"

Összegezném:

Nem voltam boldog ettől a lejárató kampánytól, ami a polgármesternőket személyükben sérti. De ha idáig eljutottál az olvasásban, tulajdonképpen örülnöm kell, mert közelebb kerültünk egy probléma megbeszéléséhez, mert vannak nők a közéletben, és sokszor, bármilyen érdekek miatt kapnak sértéseket a nőiségük miatt, amit a leggyakrabban viccel próbálnak palástolni.

Nem vagyok szánalmas, azért vagyok polgármester, mert hiszek benne, hogy tudok fejleszteni a falunkban együtt az itt lakókkal, és a képviselő-testülettel. Nő vagyok, tetőtől talpig, s a többi polgármesterrel együtt kirakatban vagyunk, s az mindegy, hogy nő vagy férfi a nemünk. Megítélnek, kibeszélnek, munkánk, döntéseink alapján. S igen, nőként pedig még több minden alapján (pl, smink, ruházat, stb.)

Véleményem? A társadalom szépen lassan szokjon hozzá, hogy a közéleti szerepkörökben egyre több nő vesz részt. Egyre többet tanulunk, és egyre rutinosabbak és bátrabbak vagyunk. Itt Zalában egyre több nő fog össze és segíti egymást, s reméljük férfiak is csatlakoznak egyre többen, és segítenek együtt gondolkodni, -mert térségi szinten az együttműködés sokkal kifizetődőbb, mint a versengés.

Polgármesterként pedig a rendezvényeinkre meghívjuk az országgyűlési képviselőnket is. Ha legközelebb Te leszel az, akkor Téged, s ha szeretsz táncolni, még táncolunk is veled, mindegy pasi vagy vagy nő... de ígérjük, körbe nem táncolunk, mert azt biztos kikezdené az éppen aktuális konkurenciád és a média...