Írni jó

Írni jó, pedig sokáig nem ezt gondoltam.
Általános iskolában egy olyan tanár tanított, aki nem állt fel az irodalom óráin a tanári asztal mellől. Onnét dirigálva, parancsolva tanította a magyar tantárgyat.
Egyszer aztán adott egy házi fogalmazás címet: Budapest. Szerencsés nap volt, nagyon szerettem ezt a várost és édesanya is ezen a napon ajándékozott nekem egy négyszínű golyóstollat. A toll gyönyörű volt és én élvezettel fogtam, miközben a fogalmazás kikerekedett a kezem alól. Gyönyörű, addig sohasem látott formájú betűkkel tudtam írni és piszkozat nélkül egy (szerintem) fantasztikus fogalmazás született.
Ez lett a vesztem, a tanárnő közölte, hogy az ötös fogalmazásom egy egyest ér, mert nem én írtam, és legalább vehettem volna a fáradságot, hogy a saját írásommal adom be, igazán legalább lemásolhattam volna.
A középiskola sem sikerült jobban, az elit gimnázium elit tanára nem kedvelt különösebben és nekem sem volt különösebb kedvem ezután fogalmazásokat írni Ady szerelmi költészetéről, és ehhez hasonló elmélyült témákról. Ezen berzenkedésemet továbbra is fenntartom és meghagyom a témát az irodalmároknak.
De írni jó, közölni ezzel a papírral, hogy gondolataim vannak, és esetleg olyanok, amelyeket másokkal is megoszthatok.
Nem naplót írni magamnak, amelyben közlöm, hogy hány kakaós csigát ettem meg aznap, hanem igazi, életrevaló, az életről szóló gondolatokat, amelyek segíthetnek másoknak, elgondolkodtathatnak embereket, esetleg mosolyognak, vagy éppen meghatódnak, urambocsá’ megbotránkoznak.
Ha gondolatokat tudok ébreszteni, akkor ezeket a gondolatokat megoszthatják másokkal, beszélgetni kezdenek az emberek egymással, még akár családon belül is! Nemcsak beülnek a TV elé egy adag pattogatott kukoricával és megnézik az éppen „trendi” csatorna „trendi” műsorát (a reklámokkal együtt).
Írni jó, megosztani az érzéseket, a kételyeimet a világ soráról, úgy vélni, hogy nem vagyok egyedül. Más is hasonlóan gondolja, hasonlóképpen gondolkodik, vagy éppen nem és egy jó kis vitát tudok „kirobbantani”. De minden ilyen kis vita, konfliktus, ha megbeszélik az emberek, akkor előbbre visz, akkor már tettem valami jót.
Írni jó. Ha befejezünk egy írást, sikerül egy kész és egész történetet alkotnunk, akkor elégedetten dőlhetünk hátra és nem számít, hogy mit mondott a magyar tanárunk, egyszerűen:
ÍRNI JÓ.
Hogy milyen olvasni ezeket az írásokat?
Azt majd eldönti Ön, kedves olvasóm!